Lisztérzékenység, sokkal gyakoribb mint gondolnánk
A lisztérzékenység, más néven cöliakia vagy „glutén szenzitív enteropatia” az egyik leggyakoribb (auto-)immun betegség és sokszor nem egyedül jelentkezik, hanem társul más autoimmun betegségekhez. Az előfordulási gyakoriságra vonatkozó statisztikák a világon nagyon különbözőek. Ez azzal is magyarázható az úgynevezett jéghegy-elmélet szerint, hogy a tüneteket mutató és felismert lisztérzékenyek az összes esetek mintegy 10%-át jelentik. Magyarországon kb. minden századik embert érint (ami azt jelenti, hogy kb. 100 ezer embert jelenthet), gyakran egész családokat. Hogy lehet az, hogy a betegség mintegy 90 százalékban, oly sokáig nem kerül felismerésre?
A klinikai tünetek a glutén fogyasztás megkezdése után bármely életkorban és mindkét nemben jelentkezhetnek, bár a betegek többsége nő. A betegek többnyire enyhe emésztési panaszok, fáradékonyság miatt fordulnak először orvoshoz és a leggyakoribb klinikai megjelenési forma napjainkban minden életkorban a laktóz emésztési zavara és a vashiány valamint gyerekeknél a fejlődési zavarok. A kifejezett felszívódási zavarral járó forma gyakoribb a fiatal gyermekeknél és nőknél szülés után, de a betegség komolyabb klinikai panaszok nélkül is hosszabb ideig, évtizedekig fennállhat. Érdekes módon a betegek jelentős részének nincs emésztőszervi tünete és betegség más problémát okoz mint bőrbetegség (orvosi szaknyelven dermatitis herpetiformis Duhring), idegrendszeri betegség, máj, ill. vesebetegség, csontritkulás, vérszegénység, daganatos betegség, immunhiány vagy második autoimmun betegség (1-es típusú cukorbetegség, pajzsmirigybetegségek, Sjögren szindróma) egyaránt előfordulhat és ezért a kivizsgáláskor ezekre is figyelni kell. A lisztérzékeny nők körében gyakrabban jelentkeznek menstruációs panaszok és infertilitás. A panaszok megjelenésében hormonális faktorok feltehetően épp úgy szerepet játszanak, mint a fel nem ismert lisztérzékenység következtében kialakult tápanyag- és vitaminhiány. Ennek következménye lehet, hogy a nem diagnosztizált betegek körében gyakrabban fordul elő vetélés és koraszülés, és a magzat méhen belüli fejlődése is lelassulhat. A fel nem ismert lisztérzékenység férfiak körében csökkent tesztoszteronszintet eredményezhet. Esetükben nő az abnormális spermák - alacsonyabb spermaszám, csökkent teljesítmény - kialakulásának esélye is. Fontos, hogy a megfelelő kezelés és diéta mellett, az esetleges tápanyaghiány megszüntetésével a teherbeesés és a magzat egészséges fejlődése is biztosítható.
A lisztérzékenység valószínűleg régóta ismert, de a betegség ma köztudott klasszikus formáját (krónikus hasmenés, felszívódási zavarok, kóros fogyás, gyengeség) először 1888-ban Samuel Gee írta le, majd a betegség kialakulásában szerepet játszó gabonafélék oki szerepét 1950-ben, Willem Dicke holland gyermekgyógyász vetette fel. A jelenlegi álláspont szerint a betegség kialakulásában (pathogenezisében) genetikai, környezeti és immunológiai tényezők egyaránt feltételezhetőek. A közhittel szemben ugyanis a lisztérzékenység nem egyszerű étel intolerancia és nem allergiás megbetegedés, hanem öröklött, genetikai alapon, provokációra kialakuló valódi autoimmun betegség. A toxikus hatásokért a gabonafélék magvaiban található tartalék-vagy raktározott fehérjék bizonyos szekvenciái felelősek. Elsősorban a búzafehérje gluténfrakciójának gliadin komponense köztudomású, mindamellett azonban ismert a rozs (secalin), az árpa (hordein) és a zab (avenein) prolaminfrakcióinak toxikus hatása is. Ezen komponensek hatására, a szervezet úgynevezett T sejtjei által autoimmun eseménysorozat indul be a genetikailag fogékony szervezetben, következményes vékonybél nyálkahártya károsodással.
A folyamat feltáratlan részletei miatt egyelőre nem tudjuk, miért indul be az immunválasz némelyeknél szinte a gluténnal való első találkozáskor, és alakul ki betegség, másoknál pedig csak jóval később, felnőtt illetve időskorban. Ismert, hogy ha a kóros folyamat egyszer elindult, akkor mindenképpen meg is marad, és csak a gluténmentes diéta segíthet.
A diagnózis sarokköve a vékonybél nyálkahártya szövettani vizsgálata, a glutén mentes diétára adott kedvező válasz, amelyet specifikus laborvizsgálat (ún. szerológiai tesztek) egészítenek ki, illetve kétes esetben akár a genetikai vizsgálatot is elvégzik. A jelenlegi szerológiai tesztek alkalmasak a betegek szűrésére és a gondozás során a diéta hiba megítélésére is.
Alapvetően „gyógymód” az élethosszig tartó diéta: amennyiben nem jut glutén a szervezetbe, a kórfolyamat önmagától leáll, a betegségi tünetek megszűnnek. Azoknál, akik a diétára önmagában nem reagálnak, azoknak a diéta mellé az autoimmun betegségekben alkalmazott gyógyszereket javasolunk, ill. szükség lehet a következményes hiányállapotok rendezésére is.
Az étrendből tehát el kell hagyni minden olyan ételt, amely búzát, árpát, zabot vagy rozst tartalmaz. Búzaliszt helyett rizs-, kukorica-, sárgaborsó- és szójaliszt, burgonya- és kukoricakeményítő használható. A garantáltan gluténmentes élelmiszerek csomagolásán szöveggel (pl. gluténmentes, gliadinmentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják) vagy grafikusan (áthúzott búzakalász képe) jelölik a gluténmentességet.
Fontos, hogy a lisztérzékeny betegnek egész életében tartania kell a gluténmentes diétát; lisztes, illetve glutén-tartalmú ételeket akkor sem szabad fogyasztani, ha azokban csak nyomokban található meg a glutén! A helyesen betartott diéta nem okozza egyetlen tápanyag hiányát sem. A nem diétázóknál azonnal visszatérnek a tünetek, hosszú távon pedig nő a malignus béldaganatok kialakulásának kockázata. Megelőzésre sajnos nincs mód, a megfelelő diétával azonban a betegség szövődményei kivédhetők. Sajnos napi probléma, hogy az ételek, kozmetikumok glutén tartalmának feltüntetése manapság még gyermekcipőben jár. A gyógyszerek többsége gluténmentes, erről azonban minden esetben jobb megbizonyosodni.
Kutatások folynak jelenleg is a diéta kiegészítésére vagy kiváltására, részben olyan gabonafélék létrehozásával, melyek nem tartalmazzák a veszélyes szekvenciákat, másrészt olyan gyógyszerek kifejlesztésével, melyek meggátolják a bekerülő glutén káros hatásait.