Hogyan kerültek előtérbe a mikro-RNS-k?
Az utóbbi évtized egyik legjelentősebb molekuláris biológiai tudományos eredménye a mikro-RNS-k (mi-RNS) felfedezése és jelentőségük felismerése volt, de sokrétű funkciójuk, a különböző kórképekben betöltött szerepük megismerése még folyamatban van. Ezek a molekulák a genom jelentős részét, több mint 98%-át kitevő, fehérjét nem kódoló DNS szekvenciákból származó, rövid láncú (21-26 nukleotid hosszúságú) RNS-k népes családjának tagjai. A kis molekulasúlyú mi-RNS-k a fehérjék transzlációjának gátlása valamint a messenger RNS turnover révén befolyásolják a sejtek működését, számos alapvető sejtélettani folyamat, mint a sejtproliferáció, differenciáció, apoptosis szabályozásában meghatározó szerepet játszanak. A mi-RNS-k expressziós mintázata az adott sejtre, ill. annak differenciálódási állapotára jellemző, és a differenciálódás ill. kórfolyamatok során megváltozhat. Többféle alapvető homeosztatikus rendszer működésében játszanak szerepet. Ismert pl. hormonális szabályozásban, a zsírsejtek fejlődésében valamint az immunrendszer működésében betöltött szerepük. Megváltozott működésük pathognomikus hatásának humán betegségekben is szerepet tulajdonítanak. Napjainkban egyre több vizsgálat szerint pl. emlő, urogenitális és malignus hematológiai daganatokban megváltozott expressziójuk észlelhető, melynek mérése alkalmazható a daganatok diagnosztikájában, osztályozásában. Figyelembe véve a mikro-RNS-k stabilitását és azt, hogy többféle szövetből, száraz testnedvekből (szérum, nyál, vaginális szekréció) kimutathatóak, biomarkerként való alkalmazásuk rendkívűl ígéretes lehetőség.